Dr. Szabó Kálmán a 20. századi Kecskemét tudományos és kulturális életének egyik legismertebb alakja volt; régész, etnográfus, a Városi Múzeum vezetője. Kiskunfélegyházán született 1886. szeptember 11-én és ott végezte az elemi és a középiskolát is. Az érettségi után a budapesti egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, majd átiratkozott a jogi karra, végül a kolozsvári egyetemen fejezte be tanulmányait. Kiskunfélegyházán kezdett dolgozni, majd néhány hónap után Kecskemétre került.

Szilády Károly az első kecskeméti nyomdász és nyomdatulajdonos, 1841-ben költözött az alföldi mezővárosba, amelynek művelődéstörténete nem írható meg az ő tevékenységének ismerete nélkül. A Katona József Múzeum a Barabás Miklós festőművész által róla készült olajfestményt, valamint nyomtatványokat és a nyomdából kikerült könyveket őriz. Kecskemét az 1840-es években az ország egyik legnagyobb határú és legnagyobb népességű települése volt, a Duna-Tisza köze egyházi és iskolai centrumának számított. Református kollégiuma a harmincas években főiskolai rangot kapott, 1833-tól színházat tartott fenn egy áldozatkész vendéglős, 1831-től működött a kaszinóegyesület. Nyomdája azonban nem volt a városnak, bár 1835-ben a kecskeméti születésű Lukács László, nyomdászati tanulmányai és több országban szerzett tapasztalatai után hazatérve szeretett volna nyomdát alapítani, de városi támogatás hiányában ez a terve meghiúsult. Néhány évvel később Szilády Károly és nyomdája már kedvező fogadtatásban részesült.

Kecskemét polgármestereinek sorában az 1913. június 24-én elhunyt Kada Eleket Sándor István követte. Zádorban született 1870. január 28-án. Édesapja néptanító volt. Sándor István fiatalon kezdte pályafutását a kecskeméti városi közigazgatásban; polgármesterré választása előtt már húsz éves tisztviselői gyakorlatot szerzett.

Paraszt - kispolgár család fia. Anyja Borbák Ilona, apja Katona József, aki takácsmester volt. A kecskeméti római katolikus elemi iskola négy osztálya után gimnáziumi tanulmányait a pesti, kecskeméti és szegedi piaristáknál végezte. 1810 és 1813 között jogot tanult a pesti egyetemen. Pesten volt jurátus is, majd az 1815 - ben letett ügyvédi vizsgái után a városban dolgozott ügyvédi irodákban, majd 1820. január 1 - jétől önálló ügyvédként is.